Az elmúlt pár hónapban több kollégával, ismerőssel vagy éppen a buszmegállóban mellém ülő tiszteletes úrral folytatott beszélgetés során felmerült a hit kérdése. Ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani egy kis szösszenetet mindenkivel akit érdekel:)

Amikor még kívül-belül gyerek voltam olyan sokszor halottam:"Hiszem-Nem hiszem","Hiszek ebben, hiszek abban." ezért aztán elkezdtem én is "hinni"... Hittem a télapót, hittem a húsvéti nyuszit, aztán kiderült róluk hogy nincsenek, legalábbis most már számomra nincsenek. Aztán emberekben hittem: a szüleimben, testvéreimben, a játszótársaimban, barátaimban, végül vagy csalódtam bennük, vagy megismertem őket és a hitem bizalommá, szeretetté vált és rájöttem hogy az adott személy felé irányuló bizalom és a szeretet vágy volt az, amire azt mondtam "hiszek benne". Hittem eszmékben, hittem magamban, hittem a jövőben, hittem a mágiában, hittem a szerelemben, hittem Istenben, hittem a sátánban, hittem a szellemekben, hittem az angyalokban, hittem a híreknek, hittem az időjárás jelentésnek, Hittem hittem...A hitem megtört, elveszett.Bosszúból és keserűségből hazugságokat hitettem el másokkal. A Hitem visszatért, változott. Azt szerettem volna ha mások is azt hiszik amit én... annyi mindenben hittem és annyi minden forgott e körül a megfoghatatlan lidérc körül az életem során. Visszatekintve a hit csupán indikátor volt. Egy mesteri precizitással kikevert főzet reményből, tudás szomjból és bizonytalanságból! A hit önmagában nem értékes. A hatására végigjárt út érték; a miatta elért eredmény érték; az általa megélt tapasztalat érték, a belőle merített erő érték;a hatására megszerzett tudás érték. Ha egy vallás, egy személy, vagy bármilyen közösség meg akar győzni ennek az ellenkezőjéről, vagy a hiteden változtatni akar, azt javaslom vond alapos vizsgálat alá, mert biztos lehetsz benne hogy valamilyen módon rajtad, vagy az életeden akar változtatni! A hit mindazonáltal csodálatos dolog, olyan mint a bölcsek köve: életet ad a haldoklónak, és visszaadja a fiatalságot. De ha mindent és mindenkit arannyá változtatsz vele, akkor hamarosan egy csillogó, de nehéz és csöndes börtönben találod magad. Magányosan. Tekints a hitre úgy, mint egy hasznos eszközre az életed alakításában, mint egy mankóra amit később eldobhatsz. Szerintem az önmagadba és Istenbe vetett hit a legértékesebb, mert elindít azon a befelé vezető úton, amelynek célja önmagad és Isten megismerése. Ha ezen az úton elindulsz nem "hiszel" többé. Hívőből kereső emberré válsz!

Mi emberek sok szempontból olyanok vagyunk akár a növények. Szükségünk van lelki táplálékra, ahogy egy fának is szüksége van az égből áradó napfényre. Mit vár hát az élettől az aki képtelen boldog szívvel az égre emelni a tekintetét. Fényre van szükségünk a növekedéshez! Miként a fák is csak a fény irányába növesztik fenséges lomkoronájukat, úgy mutat nekünk is irányt a fény, ha pedig egy fa nem kap napfényt akkor nyomorodott fonnyadt csökevény lesz csupán. Ugyan ne beszélj balgaságokat, hogy lehetnénk én olyan mint egy növény a sötétben? Kérdeznéd. Én pedig azt válaszolnám kérdezz meg erről egy börtönviselt embert. Kérdezd meg mit érzett a sötét cellájában! Szükségünk van gyökerekre is. Ahogyan egy fa sem maradhat életben a gyökerei nélkül, úgy mi emberek is elszáradunk megkorhadunk ha nem vagyunk tisztában a gyökereinkkel. S bizony sokan nem értik mit is jelent ez. Ahogyan a fák erőt merítenek a földanya szívéből úgy mi is energiát nyerünk a földből! Ugyan ne beszélj badarságokat, mi köze az embernek a gyökerekhez és a földből nyert energiához? Hiszen két lábon járunk nem vagyunk megkötve. Én pedig azt felelném: Kérdezz meg egy nagyvárosban nevelkedett embert aki először jár a természetben és kifekszik az anyaföldre egy erdei tisztáson. Kérdezd meg mit érez! Bizony ha nem kapunk fényt, vagy elvágnak minket a gyökereinktől akkor szenvedünk, nyomorultak leszünk, és ez sajnos ma emberek milliárdjaival történik meg a világban. Azonban a Természet furfangosabb tervező annál, mintsem hogy egy ilyen kontár fertőzés mint az emberi ˝társadalom˝ komolyabb kárt tegyen az ő csodás birodalmában! Minden szétzilált lombkorona termésében ott rejlik egy új, szebb élet terve, és minden kivágott tönk felszínén új rügyek fakadnak. Mondom hát nektek akik szívetekben szeretettel, szellemetekben bölcsességgel élitek az életet, ne keseregjetek, mert a világ a tiétek. Isten és a természet törvényei örökké valóak! Minden más csak átmeneti állapot.