Álmomban elalszom, világban ébredek.
Felcseng a riasztás több ezer életet,
bölcsességet, fényt, a fejem fölé dobok
estére leesik ha szólnak majd a dobok,
de addig bábomat szálakon rángatom,
kinyúlt színevesztett ruhámat rá adom
lyukakat foltozok, múltam kopott vásznán,
tervekkel kenem rá magam és a játszmám
Rohanok, kapkodok, rendezkedek.
Köröttem kiégett félemberek,
fél-elem fátyolba merítik arcukat,
Önvakságban vívják kör-körös harcukat
Munkájuk e földön: rothadt, véres, beteg
rendszerfáról pottyant érdek-gyümölcs szüret.
az ágon kapaszkodnak önjelölt sátánok
azok le rivallnak "szedjétek-szedjétek"
a vakok felkiáltják "rázzátok-rázzátok"
én meg csak bámulok: hát ennyi itt az élet?
beállok mellétek, szabadon éneklek:
Mind testvérek vagyunk "szeretve-szeretlek"!
