Álmomban elalszom, világban ébredek.
Felcseng a riasztás több ezer életet,
bölcsességet, fényt, a fejem fölé dobok
estére leesik ha szólnak majd a dobok,

de addig bábomat szálakon rángatom,
kinyúlt színevesztett ruhámat rá adom
részeket foltozok, múltam kopott vásznán,
tervekkel kenem rá magam és a játszmám

Rohanok kapkodok rendezkedek,
köröttem kiégett félemberek
fél-elem fátyolba merítik arcukat,
Önvakságban vívják kör-körös harcukat

Munkájuk e földön: rohadt, véres, beteg,
rendszerfáról pottyant indok-gyümölcs szüret.
kapaszkodnak fent az önjelölt sátánok
a vakok felkiáltják rázzátok-rázzátok

azok le üvöltik szedjétek-szedjétek
én meg csak bámulok: hát ennyi itt az élet?
beállok közétek, búsan énekelek,
az ördög jeleiben soha nem lesz szünet.