Mi emberek sok szempontból olyanok vagyunk akár a növények. Szükségünk van lelki táplálékra, ahogy egy fának is szüksége van az égből áradó napfényre. Mit vár hát az élettől az aki képtelen boldog szívvel az égre emelni a tekintetét. Fényre van szükségünk a növekedéshez! Miként a fák is csak a fény irányába növesztik fenséges lomkoronájukat, úgy mutat nekünk is irányt a fény, ha pedig egy fa nem kap napfényt akkor nyomorodott fonnyadt csökevény lesz csupán. Ugyan ne beszélj balgaságokat, hogy lehetnénk én olyan mint egy növény a sötétben? Kérdeznéd. Én pedig azt válaszolnám kérdezz meg erről egy börtönviselt embert. Kérdezd meg mit érzett a sötét cellájában! Szükségünk van gyökerekre is. Ahogyan egy fa sem maradhat életben a gyökerei nélkül, úgy mi emberek is elszáradunk megkorhadunk ha nem vagyunk tisztában a gyökereinkkel. S bizony sokan nem értik mit is jelent ez. Ahogyan a fák erőt merítenek a földanya szívéből úgy mi is energiát nyerünk a földből! Ugyan ne beszélj badarságokat, mi köze az embernek a gyökerekhez és a földből nyert energiához? Hiszen két lábon járunk nem vagyunk megkötve. Én pedig azt felelném: Kérdezz meg egy nagyvárosban nevelkedett embert aki először jár a természetben és kifekszik az anyaföldre egy erdei tisztáson. Kérdezd meg mit érez! Bizony ha nem kapunk fényt, vagy elvágnak minket a gyökereinktől akkor szenvedünk, nyomorultak leszünk, és ez sajnos ma emberek milliárdjaival történik meg a világban. Azonban a Természet furfangosabb tervező annál, mintsem hogy egy ilyen kontár fertőzés mint az emberi ˝társadalom˝ komolyabb kárt tegyen az ő csodás birodalmában! Minden szétzilált lombkorona termésében ott rejlik egy új, szebb élet terve, és minden kivágott tönk felszínén új rügyek fakadnak. Mondom hát nektek akik szívetekben szeretettel, szellemetekben bölcsességgel élitek az életet, ne keseregjetek, mert a világ a tiétek. Isten és a természet törvényei örökké valóak! Minden más csak átmeneti állapot.