Voltál e lázadó mindenekkel szemben?
Rázkódó, megvadult fény-örvény a testben
Szivárgó vízcseppje, vakbuzgó tömegnek,
vérré vált visszhangja, szürke idegennek

Voltál e rabláncon végtelen világban?
Könyörgő hangfoszlány, üres éjszakában
Magányos akkor is, amikor szerettek
Raboskodó majma, saját ketrecednek

Voltál e már táltos, százat mondó szempár?
Hallgatás a szónak, ami többet nem vár
Kért, és adott tanács szeretetből szőve
szabadító gyógyír, szívre láncolt kőre

Voltál e ostoba, gőgös, hiú féreg?
Hirtelen kimondott goromba ítélet
nyaldosó démona, sebesült lelkeknek,
másra hintett pora, saját keservednek

Voltál e hangyáknak hatalmas királya?
Bábmester ki mások szálait cibálta
Gyermek ki letépte szárnyát a lepkéknek
sötét angyal, kinek mit sem ér az élet

Voltál e elveszve város morajában?
Fuldokló játékszer, tenger viharában.
Bekötözött szájból vérbe törött fogak
szabad szó, mely roppan a bakancsok alatt

Voltál e már bohóc, ezer tükör között?
Voltál e már ördög, ki angyalnak öltözött?
Voltál e már mese, a magad naplójában?
Voltál e már ember a szerte-szét világban.

 

Szerző: Bolyongó  2012.11.12. 22:38 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pennantyuzet.blog.hu/api/trackback/id/tr874904301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása